Az angol nyelvvel a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban ismerkedtem meg 2008-ban, és könnyen kijelenthetem, hogy szerelembe is estem a nyelvvel. Hamar rájöttem, hogy dolgom van vele. Németórán folyamatosan az újonnan tanult angol szavak jutottak eszembe, és pár hónapos angoltudásommal hamarabb összeraktam egy épkézláb mondatot, mint németül, amit akkor már 5 éve tanultam. A kezdő csoportban lassan lassan nem éreztem az órákat kihívásnak, ezért fejembe vettem, hogy eljutok az emelt szintű csoportba. (Igen, a kettő között volt a haladó csoport, de ha lúd, akkor legyen kövér, így igaz?) Így 2010 nyarán akcióba léptem, és megtanultam az angol nyelvtant az elejétől a végéig. Igen, 3 hónap alatt. Nem, nem szakadtam meg benne. Miért? Imádtam. Mindent tudni akartam. 2010 szeptemberében az emelt szintű csoportban indítottam a tanévet. Akkor még nem tudtam, hogy milyen jól is választottam, ugyanis a lehető legjobb tanárt kapta a csoport.
Pályaválasztásnál két dolog volt, amiben biztos voltam: szeretnék egyetemre menni, és szeretem az angolt. Sikeres felvételt nyertem a Debreceni Egyetem anglisztika szakára, ahol angolul tanultam a nyelvről, kultúráról és történelemről, azon belül is kiemelten foglalkoztam az amerikai angollal és kultúrával. A szakot imádtam, hiszen olyan dolgokról tanulhattam nap mint nap, amik nagyon is érdekeltek, mindezt sok éves tapasztalattal rendelkező professzoroktól, az ország legjobb Angol-Amerikai Intézetében.
Egyetem ideje alatt elkezdtem korrepetálni, és mint kiderült, jó voltam benne. A diákjaim sorra jól teljesítettek, és elérték kitűzött céljaikat. Itt estem szerelembe a tanítással. :)
