Nyugi, angoltanár vagyok. - Beszéljünk a félelmeitekről.

Sokan megrettennek a tanár szó hallatán. Ennek pont fordítva kéne lennie. Egy jó tanár ösztönöz, bátorít, mentorál. Egy jó tanártól mernek kérdezni a tanulók, bizalmukba merik engedni, hiszen tudják, hogy nem lerombolja, hanem építi az énképüket. Hogy nem elvesz, hanem hozzá ad. Hogy nem megfélemlít, nem nevet ki, nem űz gúnyt egy esetleges rossz válaszból. Természetemből adódóan mindenkiben a potenciált látom, mindenkiben hiszek, hogy meg tudja csinálni.

"Nem tudom." Ez az a mondat, amivel semmi gond nem lenne, ha tényleg így lenne. Tehát, ha valóban nem tud valamit az ember, azzal semmi gond, mondja bátran, hogy nem tudja, és már is jön a magyarázat. A diákok 95%-ának a "nem tudom" a válasza akkor is, ha tudják, csak nem mernek gondolkodni, vagy nem merik kimondani azt, amire gondolnak.

Ez általában egy rossz berögződés, ami múltbeli (rossz) tapasztalatok alapján alakul ki. A magyar iskolarendszer még mindig tekintély alapon működik, hiába vagyunk már a 21. században. Lehetnek okos táblák, fejleszthetjük az osztálytermeket, ha a gyerekek gondolkodását és énképét nem fejlesztjük.

A "te csöndben maradsz, amíg én beszélek" nem sokra jó, tanítás szempontjából semmire. A tanuló ne azért ne beszéljen, mert megtiltották neki, hanem azért ne beszéljen, mert a tanár olyan érdekes dolgokról tanít, hogy csak arra szeretne figyelni. Ha pedig valakit ezután sem érdekel a dolog, hagyjuk őt. Ő másban lesz jó, hiszen nem lehet mindenki matek zseni, van, akiben inkább erősebb a művészi véna, vagy aki gyermekkorától kezdve fodrász szeretne lenni. Hagyjuk őket érvényesülni.

Ha eddig féltél, mert rossz tapasztalatod volt a tanárokkal/magántanárokkal, remélem ez a poszt megnyugtatott. Nálam nem kell görcsölve végig ülni az órát. Az arcizmaid viszont készítsd, sokat fogunk nevetni!

Foglalj időpontot, próbáld ki a módszerem, nem veszíthetsz semmit. Az első óra árát örömmel visszaadom, amennyiben nem felelt meg az elvárásaidnak.